GrétiJanuár második hétvégéjét választottam erre a gyakorlatra, amit már nagyon régóta terveztem (mondjuk ki őszintén: halogattam), és most végre rászántam magam. Nem tudtam igazából, mire számítsak, csak azt éreztem már jó ideje, hogy a social media szinte észrevétlenül, de kicsit eluralkodott rajtam. Bár a telefonom alkalmazáskövetője szerint igazán nem sokat használom egy nap (átlagban kb. 1 óra), mégis, ha belegondolok, ez az egy óra elaprózva is nagyon sok időt elvesz tőlem attól, hogy más, fontosabb, produktívabb tevékenységeket végezzek. Szóval, azt mondtam magamban, hogy most itt az idő! Először csak a szombatot szerettem volna rászánni, de aztán arra gondoltam, hogy legyen a vasárnap is – hogy miért, és milyen tapasztalataim voltak, a folytatásban fejtem ki bővebben. 🙂
Először is, miért döntöttem végül a két nap mellett? Azért, mert a szombati napom nagyrészt eltelt egyéb tevékenységekkel (bevásárlás, takarítás, este pedig találkoztam a vőlegényemmel), szóval ezen a napon tulajdonképpen nem volt nehéz mellőznöm a közösségi média felületeit. Úgyhogy, úgy döntöttem, legyen a vasárnap is, lássuk, hogyan tudom tartani ezt egy olyan napon, amikor igazából semmi különösebb tennivalóm nincs, hanem több idő jut a pihenésre.
De hogyan is zajlott ez az egész?
Először is, meghatároztam magamban, hogy pontosan melyik alkalmazásokat fogom mellőzni – nyilván ezek azok voltak, amiket egyébként is használok rendszeresen, tehát: Facebook, Instagram, Pinterest és Youtube. Ezeket tettem tiltólistára erre a két napra, és olyannyira, hogy az értesítéseket is kikapcsoltam, nehogy bezavarjon egy-egy új tartalom, követési értesítés, stb (ezt egyébként még mai napig nem kapcsoltam vissza, olyannyira nem hiányzik, és így valóban azt érzem, hogy én irányítok azzal kapcsolatban, hogy mikor lépek fel az adott felületre, nem pedig a felület irányít engem).
Másodszor, kellett egy fő ok, ami motivál, ami arra vezérel, hogy ezt a két napot eredményesen tudjam véghez vinni. Ez az egyetlen indok pedig az volt, hogy kicsit lelassuljak, megnyugodjak, mert a social media negatív hatása, hogy annyi inger ér bennünket, ha akarjuk, ha nem, hogy bevallom, én sokszor már azt éreztem, hogy zsong a fejem, és egyfajta állandó feszültségben, készenlétben voltam, és folyton attól féltem, hogy lemaradok valamiről. Ráadásul, az időérzéket is teljesen összezavarja, mert pl. megnyitod 4 órakor az Instagramot, azt gondolod, és úgy is érzed, hogy csak görgetsz kicsit, aztán hopp, már eltelt 1-1,5 óra, úgy, hogy észre sem vetted, és az agyad még le van maradva a 4 óránál, és ezért érzed azt, hogy le vagy maradva, és sosem éred utol saját magadat.
Tehát, kikapcsoltam az értesítéseket, és teljes megvonásban részesítettem magam a közösségi média alkalmazásait illetően. A szombati nap még viszonylag könnyen ment, hiszen, mint említettem, ez a nap tele volt egyéb elfoglaltságokkal, amelyek egyébként is bőven kitették a napom nagy részét. Itt nem is hiányoztak ezek a felületek, de azt tapasztaltam, hogy lényegesen le vagyok lassulva, olyan értelemben, hogy egyre kevésbé éreztem azt, hogy rohan az idő, és emiatt nem is kapkodtam, hanem szép lassan, nyugodtan végeztem a kis dolgaimat. Nem mondom, hogy néha azért nem kapott el a kísértés, és vettem fel megszokásból a telefonomat, hogy görgessek párat, de hamar észbe kaptam, hogy ezt most nem szabad.
A vasárnap már kicsit másabb volt, olyan értelemben, hogy közel sem volt annyi tennivalóm, így jobban megtapasztalhattam a social media megvonás valóságát. Nem mondanám azonban, hogy annyira nagyon hiányzott. Helyette egyéb, régóta halogatott, de vágyott tevékenységeket végeztem, mint például a könyv olvasás. Ez az, amit ki is tűztem egyik célomnak idén, hogy visszatérjek az olvasáshoz, mert régen nagy könyvmoly voltam, viszont az egyetemen a sok kötelező olvasmány mellett már nem maradt sem időm, sem energiám a hobbi olvasásra – na, de erről majd egy másik bejegyzésben részletesebben. 🙂 A lényeg, hogy a social media detox többek között ebben is segített, hogy visszataláljak a könyvekhez.
És miben segített még?
Mindenekelőtt abban, hogy megtanuljam uralni a közösségi média felületeit, olyan értelemben, hogy megtapasztaltam, hogy igenis van ráhatásom arra nézve, hogy mikor lépek fel, mikor nézek meg ott valamit. Egyszóval, a tudatosság erejét tapasztaltam meg, amire már nagy szükségem volt, még akkor is, ha nem mondanám magam a szó szoros értelmében függőnek, de azért a mai világban szerintem mindannyiunknak többé-kevésbé meggyűlik ezzel a baja.
Továbbá, felfedeztem, hogy nem is az idő rohan, hanem én ugrom át az értékes időt egy-egy görgetéssel, és aztán érthető okokból képtelen vagyok újra felvenni a fonalat. Jó érzés volt tapasztalni, hogy az idő valóban nem rohan, hanem teljesen normális tempóban telik, és úgy, ahogyan én azt eltervezem.
És végül, mint a könyvek kapcsán is, a social media detox-nak köszönhetően visszataláltam több olyan produktív tevékenységhez, amelyeket már szinte el is felejtettem. Mert amikor volt egy kis szabadidőm, akkor nem a telefon után nyúltam szinte automatikusan, hanem… Nos, igazából nem is volt szabadidőm, vagy inkább nevezném holtidőnek, mert olyan jól be volt tervezve az egész napom, hogy teljesen lefoglaltam magam, és közel sem fáradtam el annyira, mint a céltalan görgetésben, ami tulajdonképpen nem más, mint pótcselekvés.
Összegezve: bátran ajánlom, ha szeretnétek egy kicsit kiszakadni a hétköznapok mókuskerekéből, vagy úgy érzitek, kicsit már elegetek van, és eluralkodik rajtatok a fáradtság, a motiválatlanság. Egy vagy két ilyen nap tényleg csodákra képes. Szerintem én ezután minden hónapban beiktatok legalább egy ilyen hétvégét, de az is jó megoldás lehet, ha heti egy napot tűztök ki erre.
